Elkezdés

Elkezdeni mindent olyan egyszerű, de véghez-végigvinni már nem.
Betegségem kutatom, mert igen betegségnek bélyegzik a lelkiállapotom instabilitását...
30 éves vagyok, idén leszek 31...
Nem él már sem anyukám, sem apukám sem az egyetlen kislányom, Klementina; aki kilenc évesen- hirtelen hagyta itt ezt a földi létnek csúfolt verandát a pokolhoz.
S nem diliztem be, mondjuk nem is vagyok átlagos, ezért is lett a címe ennek a blognak a "Marcsizmus", mert amiben én vagyok, amilyen állapot a lelki és általános életemben zajlik, na olyanról nem olvastam még soha, csak egy-egy töredéket...
Ám én nem egy töredék vagyok, hanem egy EGÉSZ... Marcsizmus ez az én "betegségem", kigyógyulni nem lehet belőle, de elfogadni igen.
Szeretném meglátni újra vagy először(?) a napfényt az életemben s nem feladni, mint oly' sokan, nem visszavonulni, igenis élni, szeretni, szeretve lenni és újra örülni- nem megőrülni.